Dávid Zoltán sorozatos törvénysértése, avagy újabb „saller” a kormányhivataltól!

„…adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón legyintést”

(Orbán Viktor, 2011 júliusában)

Ha jól számolom, ez a negyedik! Azért az milyen, hogy Orosháza fideszes polgármesterét állandóan a Fidesz-kormány megyei hivatalának kell újra és újra helyretennie?

Már Dancsó József is sportot űzött abból az előző önkormányzati ciklusban, hogy miként tudja a lehető legjobban bekorlátozni és eltűntetni az ellenzéki hangot, az ellenvéleményt a képviselő-testületi ülésekről. A képviselő-testület saját működési szabályzata, az SZMSZ, erre kiváló lehetőséget adhat, hiszen azt is, mint mindent, a testület többsége el tudja fogadni: vagyis ők ‒ ellenünk.

Aztán 2014 őszén jött Dávid Zoltán, és mindenki ‒ roppant naivan ‒ arra számított, hogy eltörli ezeket a korlátozásokat (mondok egyet: még a saját beadott interpellációnkat sem olvashatjuk föl, mint korábban), e helyett még egy sor területen továbbkorlátozott. Rárakott pár lapáttal. A hibát csak ott vétette el, hogy egy jogállamban (most munkahipotézisként tételezzük fel, hogy a miénk az) mindent nem lehet megtenni, mert vannak törvények. Például a ránk vonatkozó önkormányzati törvény mint „magasabb rendű jogszabály”, amelyik rendelkezik arról, hogy a képviselő kérdezhet, a városvezetés meg válaszol. Ha akar és tud, azonnal az ülésen, ha nem, akkor meg 30 napon belül írásban.

Első „saller”

Kezdődött azzal, hogy nem engedték, hogy minden képviselő-testületi ülésen kérdezzünk. (Na, ne már! Ilyen nincs! Még hogy kérdezni nem engedték, ugyan már! ‒ bukik ki most feltehetőleg a Nyájas Olvasóból. De bizony, így volt! Külön tárgyszót nyitottam ennek a problémakörnek a honlapomon, tessék ide kattintani, minden szépen le vagyon dokumentálva.) Többször szóvá tettem ezt az anomáliát a testületi ülésen, nem fogadták meg, írtam a kormányhivatalnak, az helyre tette őket. Ekkor mondtam el az alábbi felszólalásomat, amit most is ajánlok megtekintésre.

Második „saller”

Akkor nagy okosan ‒ mert az ilyenbe tesznek munkát és kreativitást, bár a városfejlesztés terén is ennyire termékenyek lennének ‒ azt találták ki, hogy jó-jó, lehet kérdezni, na, de nem ám akármennyit! Egy testületi ülés végén összesen 6 percet! Na, nem ám egy képviselőnek, az összesnek! Bele is írták ezt az SZMSZ-be, a saját többségükkel meg jól el is fogadták, és biztosan magukban jót is szórakoztak rajta, hogy milyen jól kizárták már megint az ellenzéket. Az történt a következő ülések egyikén, hogy a fideszes képviselők sorban kérdést tettek fel a saját fideszes városvezetésüknek, és mire én kerültem volna sorra, letelt a 6 perc. Kérdeztem, hogy most mi van? Letelt az idő, majd legközelebb! Épp csak a jól ismert vicc poénjára nem utaltak, hogy „járni jár, csak nem jut”. Megint kormányhivatal, megint „saller” nekik, megint kötelező SZMSZ-módosítás. Azóta van, hogy darabonként 1 (egy nyomorult) percben kérdezhetünk. Mikor ezt beletették, mondtuk, hogy miért nem 10 másodperc? Vagy öt?

Harmadik „saller”

2017 őszén, az egyik testületi ülésen azt kértem, hogy az általam feltett kérdést és választ szó szerint rögzítsék a jegyzőkönyvbe. (Mert nem írják le szó szerint a jegyzőkönyvbe azt, ami ott elhangzik? Hát milyen jegyzőkönyv az ilyen? ‒ emeli fel szemöldökét bizonyára ismét kérdően a Nyájas Olvasó. Nem, nem írják le. Régen így volt, aztán jött Gyuláról egy új jegyző, úgyhogy ma már nem így van. „Összefoglalnak” csupán. Mivel ezt, ilyen részletességgel nem írja elő az önkormányzati törvény, megtehetik.) Mondták, nem, nem írják le szó szerint. És ha egy esetleges büntetőfeljelentéshez szeretném bizonyítékként csatolni? Akkor sem. Jó, megint kormányhivatal, megint „saller”, ugyanis a törvényben van egy olyan passzus, mi szerint, ha egy képviselő kifejezetten kéri ‒ és én kértem ‒ a saját felszólalását márpedig bele kell írni rendesen. Ha tetszik, ha nem.

Negyedik „saller”

Hiába van rá törvény, hiába van benne az SZMSZ-ben, többször megtörténik, hogy az újra és újra feltett kérdéseinkre egyszerűen nem válaszolnak. Meguntam. Megint írtam a kormányhivatalnak, és az állásfoglalásukban kötelezték Dávid Zoltánt, hogy válaszoljon. A kérdést februárban tettem fel, most október van. (A vicc az, hogy a testületi ülésen is megígérte, utána meg levélben is megígérte. Aztán fél év elteltével, mikor rákérdeztem, meg elutasított.) Mivel az országos sajtóban is szerepelt az ügy, a részletek ott elolvashatók. A kormányhivatal állásfoglalását pedig ide bemásoltam.

Letöltés (PDF, 406KB)

Borítókép forrása: Vitalap.hu.

 

Ne maradjon le semmiről!