Tisztelt Választópolgár!

Köszönöm mindazoknak, akik éltek a még meglévő alapjogukkal, és vasárnap elmentek választani. Sajnos a napközbeni reményünk és az „elemzői várakozás”, mi szerint a kimagasló részvétel az ellenzéknek kedvez, nem vált valóra, sőt.

Köszönöm azoknak, akik rám és az MSZP-Párbeszéd listájára szavaztak ebben a körzetben, több ezren voltak. Sajnos, ahogy a térképre nézünk, látható, hogy a vidék Magyarországán ‒ néhány kivételtől eltekintve ‒ az egyéni körzeteket a Fidesz nyerte. Békés megye négy körzetéből is négyet, így a mi választókerületünket is, ami természetesen a legfájóbb nekünk. Köszönet illeti azokat a hivatali dolgozókat, közszolgákat, akik hetek óta a választás lebonyolításában részt vettek, és külön köszönöm a pártdelegáltak munkáját. Végül, de nem utolsósorban minden segítőmnek, aktivistának, akik szabadidejüket feláldozva ‒ a szó legnemesebb értelmében ‒ társadalmi munkában vettek részt ebben a kampányban.

Túl közeli és túl lesújtó a választási eredmény ahhoz, hogy bővebben értékelni-elemezni lehessen. Egy biztos: mindaz a folyamat, ami ellen küzdöttünk, és amit megváltoztatni szerettünk volna, gránitszilárdságú állandóságba látszik merevedni. A térségünk hátrányosabb lesz, mint valaha. A parlamenti kétharmaddal ismét rendelkező Fidesznek a lehető legnagyobb felhatalmazása lesz folytatni országrablását és ámokfutását mind az oktatás, mind az egészségügy terén, hogy csak a két, számomra legfontosabb területet említsem. Független igazságszolgáltatás híján pedig a következményektől sem kell tartania.

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz és az ellenzék közötti feltételek még inkább eltolódnak majd a kormányzópárt felé, és lassan már nem is lejtő pályáról, hanem egykapuzásról beszélhetünk, ahol már másik térfél sincsen. Gondolok itt a médiára, azon belül hangsúlyozottan a közmédiára, az anyagi forrásokra és így tovább.

Minden adott tehát, hogy ezt a szöveget a teljes kiábrándultsággal és kilátástalansággal fejezzem be. Mégis, amikor reggel e sorokat írom, az ablakon besüt a napfény, hallani a fákról éneklő madarakat, és tudom, hogy a baloldal felállt már ennél sokkal nehezebb helyzetből is.

Nem magunkért. ‒ Az országért. A népért.

Mert élni csak így érdemes.

Füvesi Sándor

 

Borítókép: Index.