Aljasságot művelt Elekes Lajos

Mélypont, talajvíz, avagy ennél már nincs lejjebb.

Aki követi a honlapomon írottakat, számtalan esetet találhat a múltban a fideszes városvezetés szociális érzéketlenségére, aljasságára, tehetetlenségére. De ami a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történt, arra már tényleg nehéz szavakat találni.

Napirenden volt két önkormányzati ingatlan eladása, erről előzetesen itt írtam. Az előterjesztés vitájában én is elmondtam az érveimet, kértem, szinte már könyörögtem, hogy ne adjuk el ezeket, újítsuk fel, és adjuk oda szociális alapon rászoruló családoknak, akik biztosan nagyon boldogok lesznek, ha beköltözhetnek. Majd külön írok a vitának arról a részéről is, hogy vajon hogyan jutnak ilyen rossz állapotba ezek a lakások, mi ennek az oka, és főleg: mi az önkormányzat felelőssége, de most nem ez szerepel az írásom fókuszában.

Amikor már a második lakás eladását tárgyaltuk, és a vitában eddig a pontig elérkeztünk, akkor szót kért Elekes Lajos társadalmilag haszontalan alpolgármester, és színpadiasan kérdést intézett a saját párttársához, a Társadalmi Kapcsolatok Bizottsága elnökéhez, Lövei Ferenchez. A kérdés címzettjének kiválasztását azzal indokolta, hogy ő az illetékes bizottság elnöke, ami igaz is. Kétségtelen, hogy ezt a bizottságot – aminek én magam is tagja vagyok – nyomja első körben a felelősség terhe, hogy zárt ülésén véleményezze a szociális lakáspályázatokra beérkezett igényeket. A hivataltól minden esetben táblázatos formában megkapjuk a pályázók legfontosabb adatait, a rendelet szerinti pontozás után, már eleve sorrendbe rakva. Mivel minden alapvető információt tartalmaz (hány fős a család, hány gyermek van, milyen a jövedelmi helyzetük, dolgoznak-e, van-e betegség a családban stb.), még az egyes családokat, embereket személyesen nem is ismerve szinte megjelenik a szemünk előtt a rászoruló kérelmező maga. És akkor sok esetben a számtalan nehéz helyzetű – helyenként öt-tíz, de nem ritka, hogy még ennél is több – pályázó közül kell nyertesnek nyilvánítani az első helyezettet, és elutasítani az utána következőket. És amikor ezt tesszük, akkor

én egy kissé mindig belehalok

az erről szóló szavazásba, de biztos vagyok benne, hogy a bizottság minden tagja érzi ennek a felelősségét, és én ezt tiszteletben is tartom. A képviselő-testületi ülés zárt részében a mi bizottságunk véleményére alapozva hozza meg a legmagasabb fórum a végső döntést, ami 99%-ban mindig az, amit a bizottság előterjeszt.

Ha egy területet kellene kiválasztanom, hogy miben a legnehezebb önkormányzati képviselőnek lenni, akkor ezt mondanám. Szavazni úgy egy szociális bérlakás odaítéléséről, hogy tudom-látom, hogy ezzel a döntéssel egyúttal elutasítunk sok más pályázót, akik ugyanúgy megkaphatnák, jogosultak is lennének rá, csak lemaradtak néhány ponttal. Mikor ilyen döntést kell hoznom, úgy érzem, mintha az elutasítottak körülöttem állnának, és rám néznének. Tényleg itt, ilyenkor érzi az ember a súlyát, hogy ez nem következmény nélküli, hanem nagyon is felelősségteljes munka. Emberek sorsáról, életéről döntünk! Segítünk vagy hagyunk cserben! És mivel egyszerre mindenkin sohasem lehet segíteni (ennek lehetőségét állítani demagógia lenne), óhatatlanul minden döntés után nő a keserűség az ember szívében.

Visszatérve a testületi ülésre. Akkor, a vitának azon a pontján tehát, hogy eladjuk-e ezeket az ingatlanokat, vagy újítsuk fel inkább (javasoltuk mi, ellenzékből), és könnyítsünk egy kicsit a helyzeten, Elekes Lajos feltette a kérdést Lövei Ferencnek: Van-e olyan kielégítetlen lakásigény, ami hosszútávon jelentkezik? Mert szerinte, amit mi a vitában mondtunk, azok csak politikai felhangok. És akkor Lövei Ferenc, akit láthatóan meglepett a kérdés (egy várost irányító párt tagjai általában napokkal előtte frakcióülésen kérdeznek egymástól, nem a testületi ülés nyilvánossága előtt), a lehető legszerencsétlenebb választ adta:

Vannak olyan ingatlanok, amikre még jelentkező sem volt, több ingatlanunk van fölújítva, érdeklődés hiányában újból ki lesznek írva, több ingatlan is van. Én úgy gondolom, hogy a jelentkezők nagy részét, akik a pontozási rendszernek megfelelnek, azokat jelen pillanatban ki tudjuk szolgálni.

Vannak olyan felújított lakásaink, amikre nincsen érdeklődés, ugye? – ütötte a vasat még egyszer Elekes, mintha elsőre nem értette volna. Nem szenvedünk hiányt szociális bérlakásokból – summázta Lövei.

Márpedig ez nem igaz!

Az, aki hozzájut a zárt ülések anyagaihoz, pontosan tudja. Utána rögtön szót kértem, és ezt el is mondtam, próbálva a felháborodásomat valahogy visszafogni a nyomdafesték határain belül maradva. Az, amire Elekes Lajos rendkívül aljas módon utalgatott, egy kivételes helyzet, ilyennel én nem találkoztam, mióta képviselő vagyok. A mostani zárt ülésre 9 darab Október 6. utcai lakáspályázat elbírálása érkezett be. Viszont olyan kevés pályázó volt, hogy mire az ötödikhez értünk, egyszerűen elfogytak. A magyarázat csupán annyi, hogy az, aki megnyeri az elsőt, a következőben hiába szerepel a lista tetején a pontja szerint, még egyszer nem kaphat, jön a második helyezett, aki pedig a harmadik lakásnál még egyszer nem kaphat és így tovább. És ezért – mondom még egyszer: példátlan módon! – csak négy lakást tudott a kilencből a bizottság és a testület odaítélni, ötöt pedig ismét meghirdet majd bérbevételre. Csak egyet „felejtettek el” hozzátenni, hogy az összes lakás az Október 6. utcai Garzonbérlők Házában található. Abban az ingatlanban, aminek zűrös ügyeivel mind a testületi üléseken, mind személyesen a helyszínen, mind pedig itt a honlapomon éppen eleget foglalkoztam. Nincs racionálisan más magyarázat, csak az, hogy rossz híre lett ennek a helynek, és bárhova beköltöznének az emberek, csak ide nem. Ezért nem pályáztak elegen.

De ezt már nem mondták el. Én elmondtam a testületi ülésen rögtön utána, csak ebből meg nem jelent meg a városi „köz”média egyik felületén sem semmi. Ott még most is mindössze ennyit lehet olvasni:

Lövei Ferenc (Fidesz) Elekes Lajos alpolgármester kérdésére kifejtette: az ellenzéki felvetés hatásvadász, mivel Orosházán a bérlakásra jelentkezők igényeit eddig is tudták biztosítani.

Aljas, aki ilyet művel alpolgármesterként, nekem személyes csalódás, aki ehhez asszisztál, és elítélem azt a városi „köz”médiát, amelyik pedig a teljes igazságot elhallgatva így tudósít.

A képviselő-testületi ülés ide vonatkozó részlete. Hallgassa meg! (5 perc)

 

 


 

 

 

Ne maradjon le semmiről!