Újabb „saller” a megyei kormányhivataltól a városvezetésnek!

Még vannak törvények – még ha olyanok is, amilyenek –, amiket be kellene tartani. Sokadjára történik, hogy maga a városvezetés sem tartja be, akkor pedig – szoktam mondani – mit várjunk az állampolgároktól, ha ezt a mintát látják.

Van ugye egy önkormányzati törvény – most hagyjuk azt is, hogy olyan, amilyen: van –, amit 2011-ben a Fidesz(es parlamenti többség, azaz Orbán) úgy alkotott meg, hogy lehetőleg minél kevesebb joga legyen az önkormányzatokban az ellenzéknek, és a szabályok is legyenek jó elnagyoltak, többértelműek. Maradt benne azonban azért az előzőből néhány passzus, ami elméletileg garantálja az ellenzéki jogokat és a nyilvánosságot. Ilyen az, például, hogy a fideszes többség hiába bújik a számára kellemetlen, kényes ügyekben a zárt ülés homálya mögé, az ott született határozatot akkor is nyilvánosságra kell hozni, ha nem akarják. (Ez történt a Diákélelmezés ügyében, erről bővebben itt lehet olvasni.) Aztán hiába akarták még azt is megakadályozni, hogy kérdezni lehessen a városvezetéstől minden testületi ülésen, mivel az önkormányzati törvényben lefektetett képviselői alapjog – tegyük hozzá: még – az, hogy kérdezni lehessen, ezért kimondta a kormányhivatal a beadványomra, hogy ezt a jogot márpedig Orosházán is biztosítani kell. (Erről pedig itt lehet bővebben olvasni.)

Sorozatos „rendkívüli” testületi ülések, utolsó pillanatban kiküldött „rendkívüli” előterjesztések (sokszor még elolvasni sem lehet, csak szavazzunk róla „gyorsan-gyorsan”), a végtelenségig beszabályozott testületi szmsz azért, hogy ne lehessen érdemi munkát végezni, egészen odáig, hogy immár azt is megakadályozzák, hogy egyáltalán napirendre kerüljenek ellenzéki előterjesztések, vagy, hogy ellenzéki kezdeményezésre korrupcióellenes vizsgálóbizottság alakuljon. De ugyanígy ellehetetlenítik azt is, hogy az orosházi polgárok értesülhessenek a város ügyeiről, ezért szüntették be a testületi ülések közvetítését, ezért nem számol be semmilyen lényeges ügyről a városi közmédia, és immár ott a polgárok véleménynyilvánítása is tilos: letiltották még a kommentelést is, és törölték az összes állampolgári hozzászólást évekre visszamenőlegesen!

Mindezt csak azért vezettem előre, hogy látszódjon,

ez egy koncepció, egy „nagy terv”, aminek ezek az elemei!

Az élére pedig állítottak egy olyan polgármestert, aki csak papíron az: semmit nem tud, semmire nem válaszol, semmiben sincs képben, nem tudom, hogy egyáltalán a hivatalba bejár-e, aki alatt „cincoghatnak az egerek”, akit semmi sem érdekel, aki csak úgy van. Ugye így már az is jobban érthető, hogy miért kell alá három alpolgármester, amely létszámot, akárhányszor kérjük, nem csökkentenek!

Van egy jegyző, akinek Gyuláról/Medgyesegyházáról való ideérkezésekor például első dolga volt megváltoztatni azt a több évtizedes, jól működő gyakorlatot, hogy a testületi ülésekről szóló jegyzőkönyvekbe leírták azt, ami elhangzott. Ezt felváltotta azzal, hogy innentől leírják a „lényeget”. Mert, hogy a törvényben (lásd feljebb) csak ez van. Igaz, hogy továbbra sem lenne tilos leírni azt, ami valójában elhangzott, na, de ha a fideszes törvény ebben is ad kibúvót, hát nehogy segítsék a nyilvánosságot! Jobb, ha a polgárok csak az ő általuk összeállított „lényeget” olvassák. Csak az maradhat meg hivatalos formában az utókornak.

Mindez tűnhet apróságnak a nagy ügyekhez képest, de nem az! Egy 30 ezres város legfőbb döntéshozó testületének legfontosabb írásbeli dokumentumáról beszélünk!

És akkor itt értünk el ahhoz, amiről ez az írásom szól.

Az elmúlt időben számtalanszor szóvá tettük természetesen azt is, hogy legyenek szívesek leírni a jegyzőkönyvbe azt, ami elhangzott. A szeptember 28-i képviselő-testületi ülés végén, amikor Dávid király nagy kegyesen biztosít 1 (azaz egy!) darab percet arra, hogy színe elé alázatosan járulva kérdezni lehessen tőle, tájékoztatást kértem arról, hogy miért volt az egész városvezetés a bíróságon, milyen ügyről van szó, mi történt. (Erről itt írtam.) Kértem azt is, hogy a kérdésemről és az elhangzott válaszokról szó szerinti jegyzőkönyv készüljön, és ezt küldjék meg a frakciónk részére is. Ezt a kérésemet még ott a testületi ülésen a jegyző megtagadta, majd erről küldött egy levelet is, amiben az szerepel, hogy

„kérelmét (…) nem áll módomban teljesíteni”.

Ekkor én ismét a megyei kormányhivatalhoz fordultam, ahonnan megjött a válasz, amely pedig azt tartalmazza, hogy

„a képviselő kérése (…) nem tagadható meg”.

Van benne ezen kívül még egy fontos részlet, amely arról szól, hogy a testületi ülésekről készített hangfelvételeket archiválni szükséges, azok nem selejtezhetőek. Biztos vagyok benne, hogy ez eddig is így történt, de nem baj azért, ha van immár egy erre „ráerősítő” kormányhivatali állásfoglalás is. Nehogy valakinek a kis kezecskéje véletlenül odatévedjen a „törlés” gombra…

Szóval így küzdünk mi itt, Orosházán! Ezek mennek meg a bárányfelhők… Alább a részletek, dokumentumokkal. Nem kívánok jó olvasást. Magnéziumtabletták rágcsálását inkább…

Részlet a hivatalos jegyzőkönyvből

Nem szó szerinti, hiába kértem!

Forrás.

Levél a jegyzőtől

Letöltés (PDF, 22KB)

Állásfoglalás kérése

Békés Megyei Kormányhivatal

5600 Békéscsaba

Derkovits sor 2.

Tisztelt Kormányhivatal!

Orosháza Város Önkormányzata Képviselő-testülete 2017. szeptember 28-i nyilvános ülésének végén, a „kérdések” napirendnél, azzal a kéréssel fordultam a jegyzőhöz, hogy az általam feltett kérdést és az arra adott válaszokat legyen szíves szó szerinti jegyzőkönyvben rögzíteni, és azt a részemre megküldeni. A jegyző a kérés teljesítését még akkor szóban, majd külön írásban is megtagadta. (A jegyzőtől érkezett levelet mellékelten csatolom.)

Nem kívánok hosszabban foglalkozni az ügy azon előzményével, hogy ez a probléma csak néhány éve jelentkezik Orosházán, tekintettel arra, hogy addig — évtizedeken keresztül — a testületi ülésekről szóló jegyzőkönyvek mindig szó szerinti formában készültek, és ezt a jól működő gyakorlatot a mostani jegyző szüntette-változtatta meg. Hanem csupán arra szeretnék rákérdezni, hogy van-e bármilyen törvényes akadálya annak, hogy a jegyzőkönyvben azon részek, amelyeknek szó szerinti rögzítését kérjük, abban a formában készüljenek el. Az Mötv 32. § 2. bekezdés c) pontja — és véleményem — szerint az én felszólalásomat — mivel erre a kérésem elhangzott — mindenképpen szó szerint rögzíteni lenne szükséges.

A jegyző álláspontja azért is megkérdőjelezhető, hiszen az utóbbi időben egyre több olyan, az önkormányzattal vagy a képviselő-testületi üléssel összefüggő ügy van, amely feljelentéssel, vádemeléssel és bírósági tárgyalással végződik. Kérdezem: ha például büntető-feljelentés megtételéhez van szükségem a testületi ülésen elhangzottak írásbeli, hivatalos, szó szerinti rögzítéséhez, akkor a jegyző mi alapján tagadhatja meg ennek elkészítését a hangfelvételre való hivatkozással? Mióta erősebb bizonyító erejű egy bármikor, utólag manipulálható (horribile dictu: „elveszhető, megsérülhető”) hangfelvétel egy hivatalos, aláírt, az aláírók által annak tartalmáért felelős, lepecsételt, örökérvényű írásbeli dokumentummal szemben?

Kérem a Tisztelt Kormányhivatalt az ügy megvizsgálására és szakmai állásfoglalás kibocsátására!

Orosháza, 2017. október 11.

Tisztelettel:

Füvesi Sándor

önkormányzati képviselő

Kormányhivatal állásfoglalása

Letöltés (PDF, 1.27MB)

Borítókép forrása: Vitalap.hu.

 

 

 

Ne maradjon le semmiről!