Bónum: mintagazdaság vagy mintabűntény? (1. rész)

Kevés téma van, amelyikben ennyire egyszerre és nyilvánvalóan jelenik meg a jelenlegi fideszes városvezetés alkalmatlansága, és az, hogy nem mások, mint Simonka érdekeinek a kritikátlan kiszolgálói, mint ebben, amiről ez az írásom szól.

Április 11-ére ismét rendkívüli testületi ülést hívott össze Dávid Zoltán 1 darab napirendi ponttal, az előterjesztést Fejes Róbertné készítette, akinek személye – Elekes Lajos társadalmilag haszontalan alpolgármesterrel együtt – szinte „garancia” arra, hogy nem lesz szó másról, mint arról, hogy ebből

megint Simonka hogy fog jól járni.

Előtte pár nappal persze a képviselő-testület megtartotta a szokásos hó végi, munkaterv szerint ülését, annak a napirendjén is szerepelt ugyanez, de akkor Dávid minden indoklás nélkül azt levetette a napirendről, akkor előterjesztést sem kaptunk. Aztán pár nappal később ugrasztottak mindenkit (képviselőket, hivatali alkalmazottakat, köztisztviselőket, a közmédia munkatársait stb.), mert Fejesné volt szíves végre elkészülni az anyaggal – ami összesen 4 oldal.

Egy pályázatról van szó, amit hónapokkal korábban kiírtak, ahol

Orosháza – mostanában így szokás – másodhegedűs szerepre kényszerül,

ők úgy mondják: „projektpartner”. Kérdeztük is, hogy mégis hol volt a városvezetés hónapokig, miért megint az utolsó pillanatban kerül ez elénk, amikor már a körmükre égett. (Nem volt válasz.) Az „előkészítettségre” a legjobb példa az, hogy maga az előterjesztő Fejesné ajánlotta fel nekünk a vita során, hogy ha gondoljuk, az ezzel kapcsolatos terveket, elképzeléseket szívesen megmutatja nekünk a testületi ülés (azaz a szavazás!) után. Mondtuk, nem, előtte kellett volna! És a szükséges információkat bele kellett volna írni az előterjesztésbe.

A pályázat a Kossuth Mezgé Bónum telephelyének a fejlesztésére vonatkozik. A korábbi két évben erre a telepre az úgynevezett Pilot-program (erről bővebben lásd: Tilos bekavarni Voldemortnak – Mengyi Nagyúr meglékelte Simonka György dinnyéjét) keretében már költöttek, most az a céljuk, hogy ott „hagyományőrző gazdaság” jöjjön létre szarvasmarhákkal, mangalicákkal, juhokkal és lovakkal. Első ránézésre tehát semmi probléma sincs ezzel, mégis az ellenzék nem szavazta meg, sőt, talán a szokásosnál is hevesebb vita kerekedett.

Az első és legfontosabb, amit szóvá tettünk, az a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítvány szerepeltetése a közös pályázatban.

Hogy világos legyen, ez a 100%-ban Simonka-közeli, Pusztaottlaka külterületére bejegyzett „civil” szervezet ugyanúgy „projektpartner”, mint maga Orosháza. (Az alapítványt évekig Simonka unokatestvére jegyezte, emlékszünk, az az unokatesó, aki megvette az újkígyósi házát…) Fetser János frakcióvezetővel együtt, én is, számtalan konkrét példát soroltunk a közelmúlt sajtóterméséből, kérdezve, hogy mi indokolta, hogy ezt a „partnert” be kellett venni. Bár pár nappal korábban hasonló Simonka-offenzívát sikerrel vertünk vissza [az erről szóló írásaim itt olvashatóak: Simonka-érdek visszaverve: megvédtük Orosházát! (1. rész)Simonka-érdek visszaverve: megvédtük Orosházát! (2. rész)] ez alkalommal már Simonka nyilvánvalóan kiadta, hogy bármi történjék is, nem hátrálhatnak. A kérdéseinkre semmit sem reagáltak (a felsorolt tényekre reagálni nem tudtak), e helyett inkább személyeskedtek, amit az ülésvezető Dávid Zoltán mindig megértően tűrt, csak akkor figyelmeztetett, hogy a vita eltért a napirendtől, amikor mi közülünk valaki visszaszólt neki. Azt már nem lehet…

Öt elrettentő példa, amire nem tudtak mit mondani

 1. A dél-békési önkormányzati társulás hivatalos jegyzőkönyve megőrizte, ahogy a településvezetők, résztvevők arról panaszkodnak, hogy milyen nehezen tudják csak teljesíteni az indikátorokat (a mérőszámokat), vagy hogy milyen kevesen akarnak ezeken a programokon részt venni. (További részletekért kattintson!)

 2. A Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítványnak majdnem sikerült teljesen megúsznia azt a másfél millió forintos bírságot, amit azért szabtak ki rá, mert elhallgatta, hogy szövevényes kapcsolati háló köti az általa osztott uniós pénz nyerteseihez.

Simonka György rokonsága és ismeretségi köre egymás között osztotta az uniós pénzt,

majd a bírság miatt nekiment a közbeszerzési hatóságnak. (További részletekért kattintson!)

 3. „Az ügyben érintett Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Alapítvány több közbeszerzésén részt vett

a Voldemort-ügyben érintett pályázatíró cég,

a Public Sector Consulting Kft. 'testvércége', a Public Sector Tanácsadó Kft. is.” (További részletekért kattintson!)

 4. „A Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért 'Közhasznú Alapítvány'

közbeszerzéseiről üvölt, hogy senki nem gondolta őket komolyan.

Objektív tények támasztják alá a közbeszerzések szabálytalanságát, (nem kompetens cégtől kér ajánlatot, mindig ugyanattól a cégtől kér ajánlatot, amitől ugyanebben a projektben több száz km-re másik falvakban is) illetve a rendkívül rövid időintervallumok a szerződéskötés és a projektzárása között objektívan is valószínűtlenné teszik, hogy történt-e bármilyen teljesítés.” (További részletekért kattintson!)

 5. „Legalább tízezer, mélyszegénységben élő személy életminőségén segítene az 1,8 milliárd forintos, uniós forrású mintaprogram.

'Gyakran az is elég, ha csak aláírjuk a jelenléti ívet, nem is kell ott maradni.

A lényeg, hogy a létszám igazolva legyen. Közmunkások vagyunk, akiknek meg van mondva, hogy éppen melyik programon kell részt venni. Választásunk nem igazán van.” (…) Az uniós segítséget a kistérségi társulással közösen a Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért Közhasznú Alapítvány pályázta meg és bonyolítja le.” (További részletekért kattintson!)

További példák, amelyek mind ismertek a jelenlegi városvezetés előtt is, ezen a gyűjteményes oldalon olvashatóak Simonka György viselt dolgaival kapcsolatban.

Tovább a 2. részre! A folytatásért kattintson!

 

A napirendi pont vitája. Vágatlan hangfelvétel. Hallgassa meg!

 

 

 

Ne maradjon le semmiről!