Dávid Zoltán és a szociális érzéketlenség (2. rész)

Mottó: „A tapasztalatom az, hogy polgármester úr nagyon érzékeny Orosháza város szociális területére (…) – fogalmazott Bogárné Kiss Ildikó, az Egységes Szociális Központ vezetője."

Szerintem mindenki számára, aki munkajogilag nem közvetlenül tőle függ, egyértelmű, hogy hatalmas csalódás Dávid Zoltán a tekintetben is, hogy a szociális érzéketlenséget legkevésbé tőle várta volna az ember.

A képviselőtestület márciusi ülésén tárgyalta a szociális szolgáltatásokról szóló önkormányzati rendelet módosítását is. (Előtte szó volt egy másik ilyen tárgyú rendeletmódosításról is, erről szól az írásom első része, amelyik itt olvasható.)

A képviselők közül én szóltam hozzá egyedül ehhez a témához, három fontos területet érintve

Először rákérdeztem a házi segítségnyújtással kapcsolatos változásokra, amikről korábban a sajtóban sokat lehetett olvasni. Itt például a Magyar Nemzetben jelent meg egy cikk „Ellehetetlenítik a házi segítségnyújtást” címmel. Röviden a félelmet az okozta, hogy a Fidesz (a kormány, a parlamenti többségük) tovább szigorította a rászoruló idősek gondozásáról szóló, a házi segítségnyújtásra vonatkozó szabályozást. Eddig ugyanis szerződésben rögzítették, hogy az érintett naponta hány óra gondozásra jogosult, ezután viszont a kötelező gondozási időtartamot törlik a szerződésekből. Aki viszont vállalja, hogy sokat fizet, annak a gondozási szükségletét sem vizsgálják, ezzel az egész változtatással

különösen a legsúlyosabb állapotban lévő idős emberek kerülhetnek hátrányba.

Nem tudom, kit mennyire nyugtat meg az Egységes Szociális Központ igazgatójának a felvetésemre adott válasza, amikor például ezt mondta:

„Az idei évben a jogszabály úgy határozta meg, hogy nem kell a megállapodásba belefoglalni az óraszámot a gondozási szükséglet alapján, hanem a gondozónők úgy mennek ki, ahogy az idejük engedi.”

Folyamatosan rajta tartom a figyelmem a témán a jövőben is, mert engem inkább elbizonytalanított abban a hitemben, hogy minden rendben van e tekintetben Orosházán. (Is.)

A másik terület, amit szóba hoztam, az a Teréz utcai Platán Idősek Otthona állapota. Emlékezetes, hogy nem sokkal ezelőtt a képviselő-testület elé került egy anyag, amiben a szakértők fogalmazták meg a következő megállapítást:

„A Platán Idősek Otthona épületének erőteljesen romló állapota egyre aggasztóbb. A magas forrásigény miatt legfeljebb nyertes pályázat útján lehetne teljes felújítást végezni. A pályázás eddig sikertelennek bizonyult.”

Erre hivatkoztam, amikor módosító indítványt tettem. Két éve ugyanis a fideszes testületi többség lehetővé tette, hogy a Platán Idősek Otthonában is az annál jóval jobb körülményeket biztosító Táncsics utcai Ezüst Fenyő Idősek Otthonához hasonlóan ott is úgynevezett „belépési hozzájárulást” szedhessen az intézmény. Ez eddig a lakószoba méretétől függően 50 és 100 ezer forint között mozgott, ezt „egységesítették” most 100-ra (vagyis 50-ről emelték 100-ra). Én ugyanakkor azt mondtam, hogy

amíg a szakértők (és a tapasztalat) szerint ilyen „aggasztó” állapotban van a Teréz utcai otthon, ott nincs erkölcsi alapja az önkormányzatnak külön „belépési” pénzt kérni.

Elmondtam, hogy a bent lakás költségeit a nyugdíjból amúgy is vonják, semmi sincs ingyen, de magát ezt a belépési hozzájárulást függesszük fel addig, amíg a Platánt nem sikerül végre felújítani. (Ha valaki elfelejtette volna: az Ezüst Fenyő Idősek Otthonát is Fetser János polgármestersége idején alakították ki, újították fel, szocialista városvezetés alatt, büszkék is vagyunk rá. Sajnálatos, hogy immár 11 év fideszes városvezetés is kevés volt ahhoz, hogy ők a Platán helyzetét megoldják. A témával korábban ebben az írásomban foglalkoztam.)

Dávid Zoltán hatalmas szociális érzékenységét kimutatva annyit fűzött ehhez a javaslatomhoz hozzá, hogy azért nem támogatja, mert ez a bevételi forrás hiányozna az intézmény költségvetéséből, és azt egyébként is éppen az otthon karbantartására használhatják fel. (Ez utóbbit az igazgató pontosította: nem azonnal, csak három év múlva.) Azért volt teljesen butaság, amit Dávid mondott, mert az ESZK önkormányzat fenntartású intézmény, a költségvetését tehát a képviselő-testület határozza meg. Ha nem tudja ezt a saját költségvetéséből kigazdálkodni (amit kétlek), akkor arra lehet intézkedést hozni, de csípőből elutasítani? Milyen dolog ez?

A harmadik egy régi téma, a bölcsődei alapszolgáltatásért szedett díj.

Ezt még a dicsőséges Dancsó-érában vezette be a fideszes testületi többség.

Azóta is büszkék rá, hogy az addigi ingyenes bölcsődei szolgáltatást fizetőssé tették. Az óvoda mellett még ez van önkormányzati fenntartás alatt (már, ami nem egyházi), ezt – még! – nem államosították. Akkor sem értettem vele egyet, amikor bevezették,

minden lehetséges alkalomkor javaslom a bölcsődei alapdíj előrlését is, most is megtettem.

És mindig elmondom azt is, hogy nem az étkezési díjról beszélek, mert az természetesen fizetős, illetve lehetnek egyéb fizetős külön szolgáltatások is, amit vagy igénybe vesz a szülő, vagy nem. Az alapdíjról beszélünk.

Az intézményvezető a reagálásában napra vetített összeget mondott (100 Ft), ki lehetne számítani óránként is, akkor még kevesebbnek hangozna. Elmondta, hogy szerinte

„nem szokott gond lenni, mindenki ki tudja fizetni”.

Viszont mondott egy érdekes számot, ezt eddig így nem nagyon hallottuk:

„Jelenleg 71 ellátott van a bölcsődében, ebből 7 fő fizet étkezési díjat.”

Mivel a mentességet a család, a szülő(k) szociális helyzete alapján állapítják meg, abból, hogy csak 10% fizet étkezési díjat, külön részletezés nélkül is tud következtetéseket levonni a Kedves Olvasó, ugye?

A végén Dávid nem ragozta a dolgot, feltette szavazásra a módosító indítványaimat, és bizonytalanságban hagyom a Nyájas Olvasót, hogy vajon (na, vajon?) mi lett a szavazás végeredménye. Az alábbi pár perces felvétel végén meghallgatható.

És utána tessék elolvasni újra azt az idézetet a mottóban, amivel ezt az írásomat kezdtem.

Ajánlom elolvasásra ezt az írásomat is, amiből kiderül, hogy a Dávid Zoltán-féle városvezetés számára nem fontosak az idősek.

A napirendi pont vitája. Vágatlan hangfelvétel. Hallgassa meg!

 

 

 

Ne maradjon le semmiről!