Könyvtárépület: sietve levezényelt pályázat nyertese lett a Kodolányi

 

A Kiscsákói Kastély, a Gémes-palota mellett a Dózsa György utcai volt könyvtárépülettel kapcsolatban is többször felszólaltam már. Ez alkalommal a korábban meghirdetett „pályázat” eredményhirdetése történt meg.

Annyira kapkodva előkészített, átgondolatlan volt az egész előterjesztés, hogy Dávid Zoltán megszakította a napirend tárgyalását, egyeztetést hívott össze, és több ponton módosította az eredeti határozati javaslatot. Ilyen sem mindennap történik. Úgy vélem, ez is csak alátámasztotta az általam elmondottakat. Rosszul kidolgozott, elkapkodott, nem a teljes nyilvánosság előtt összeállított előterjesztéseket sem most, sem a jövőben nem fogok támogatni.

Az előterjesztés első két bekezdése röviden összefoglalja a volt könyvtárépülettel kapcsolatos eddigi történéseket. Ez az épület is, mint annyi más, önmagában szimbóluma az orosházi fideszes városvezetések tehetetlenségének és alkalmatlanságának, hogy ide, ilyen állapotba jutott, de most erre külön nem térnék ki. Emlékezetes, hogy a november 25-i képviselő-testületi ülésen először egy akkor nagy hirtelenjében napirendre vett szóbeli (!) előterjesztést tett Elekes Lajos főállású társadalmi alpolgármester, ami nem kevesebbről szólt, mint hogy minősítse a képviselő-testület üzleti vagyonná (!) ezt az épületet. És bár akkor Elekes úr azt mondta, hogy

ez „csak” egy szándéknyilatkozat, semmi következménye nincs,

egy hónap sem telt el, és máris előttünk volt az újabb előterjesztés, hogy már meg is van a gazdája. Feltűnő, hogy amikor többen az önkormányzati ügyintézés bürokratikus, lassú voltára panaszkodnak, lám-lám, vannak dolgok, amit nagyon gyorsan el tudnak intézni. Ha érdekükben áll.

Jeleztem, hogy nem azzal van a probléma, ha egy jobb sorsra érdemes, patinás orosházi, köztulajdonban lévő ingatlant meg akarnak újítani, új funkcióval akarnak ellátni. Azzal sincs semmi probléma, ha az orosházi oktatás, azon belül a felsőoktatás helyzetén, kínálatán akarnak javítani. De a dolgokat megint úgy intézik, ahogy szokták, vagy lehet, pontosabb fogalmazás, ahogy Elekes alpolgármester szokta, mert ez rá különösen jellemző:

előkészítetlenül, kapkodva, kellő átgondoltság nélkül

gyakorlatilag kész tények elé állítja a testületet, és a végén még az esetleges jó dolgok is keserű szájízt hagynak maguk után. Miért nem lehetett megvizsgálni alternatívákat? Mi indokolja, hogy belvárosi ingatlant kapjon az intézmény? Miért nem kaptunk tájékoztatást arról, milyen más lehetőségek lennének? Miért nem vizsgálták meg azokat, amiket javasoltunk?

Miért zárt ajánlattételi felhívás történt

azzal ellentétben, amit mi javasoltunk, vagyis hogy akkor hirdesse meg nyíltan a volt könyvtár épület hasznosítását a város, hátha érkezik be még ötlet? Távol áll egy magára valamit is adó várostól, amilyennek Orosházát szeretném látni, hogy kamupályázatot hirdessen. Előre tudták, kinek akarják adni, de „le kellett játszani”, a vonatkozó jogszabályok miatt, ahogy szokták. Olyan ismerős.

Meghívtak 3 ajánlattevőt, ebből kettő be sem adta.

Akkor érdemes volt? Volt ennek így értelme? Az is mutatja az orosházi oktatás jelenlegi helyzetét, az önkormányzat, a városi érdek teljes háttérbe szorítását, hogy a két meghívott intézmény mindegyike a megye másik nagyvárosához tartozik immár. A Kossuth Mezgé a nevében is „gyulai”, a Táncsics gimnáziumot (egyébként a teljes nevében immár szakgimnázium és nem szakközépiskola, ahogy az előterjesztő írta) pedig Békéscsabáról irányítják, hiszen a Fidesznek Orosháza arra sem jó, hogy tankerületi központ maradhasson. Gyuláról és Békéscsabáról irányítják ezt a két középiskolát!

A könyvtárt jelenleg a múzeum használja raktározásra. Ez már az előző testületi ülésen is elhangzott, de ezzel az „apró” problémával láthatóan nem foglalkozott Elekes úr. Most is csak annyi volt az anyagban, hogy feladatként kiadja a polgármesternek, hogy jövő év január végéig „gondoskodni szíveskedjen” a múzeum „szükséges helyiségigényének” a teljesítéséről. De hogy majd hova? Mikor? Kikkel? Arról nem szól a fáma. A múzeum a város kulturális életének ékköve. Kis létszámú intézmény. Elképesztő, hogy ezt így készítették elő, és úgy akartak az épület további sorsáról dönteni, hogy nem volt az anyagban semmi a múzeumi tárgyak további sorsáról.

 

 

Ne maradjon le semmiről!

Ne maradjon le semmiről!