Kivonulásunk története (videóval)

Mindenhol vannak játékszabályok, amiket be kell tartani. Egy város legfontosabb irányító-döntéshozó testületénél különösen fontos ez. Önálló rendeletet is kell róla hozni, amit szükség esetén módosítani lehet. Ez a szervezeti és működési szabályzat, röviden: SZMSZ.

Ez – mint rendelet – nem lehet ellentétes magasabb rendű jogszabállyal, például az önkormányzati törvénnyel. Ha ott, a törvényben az van, hogy a képviselő önkormányzati ügyekben kérdezhet a városvezetőktől, akkor azt biztosítani kell, még ha ez a polgármesternek nem is tetszik. (Mondanom sem kell, hogy máshol örül a polgármester az ilyen váratlan kérdéseknek, mert a nyilvános ülésen megmutathatja, hogy azonnal tud bármire reagálni, tájékozott, alkalmas a posztra, amire megválasztották. Vajon miért fél ugyanettől ennyire Dávid Zoltán?)

Dávid Zoltán – eddig – két alkalommal sértette meg az önkormányzati törvénynek ezt a passzusát (erről bővebben itt és itt), és a Fidesz-kormány megyei hivatala két alkalommal tette már helyre. Ami azért, valljuk meg, elég nagy szégyen. A legutóbbi, április 29-i testületi ülésen azért is kellett ismét napirendre venni az SZMSZ módosítását, mert a megyei kormányhivatal erre utasította őket. Nekem nem hittek, a felettes szervnek már kénytelenek.

Eddig csak azt akadályozta törvényt sértve diktátor Dávid, hogy kérdezzek, a kényszerű SZMSZ-módosítás után pár perccel már azt is, hogy egyáltalán a napirendhez felszólaljak.

Mi jön még? Kitilt a Polgármesteri Hivatal épületéből? A városból? Hm?

Az egész azzal kezdődött, hogy az SZMSZ-módosításhoz hozzászóltam, és ez láthatóan nem tetszett diktátor Dávidnak. Nem tetszett neki az igazság. Fetser János képviselőtársam is szót kért, de neki már nem adott, mert – úgymond – addigra „éppen” lezárta a vitát. Diktátor Dávid szerint Fetser János azután nyomta a gombot, hogy ő lezárta a vitát, Fetser János szerint (meg szerintem is), jóval előtte, de hát a polgármester előtti kijelzőt csak ő látja, úgyhogy ebben mindig neki van igaza. Ezt ennyiben kellett hagynunk.

Nem sokkal később aztán jött az alapítványok előző évi támogatásáról szóló beszámoló, és az idei támogatási összegek ismertetése. Épületes látvány volt, ahogy az illetékes bizottság fideszes elnöke, Lövei Ferenc, fölolvasta a támogatási összegeket, hiszen a kiküldött előterjesztést csak üres táblázattal kapják meg a testületi tagok, a javasolt tételeket ekkor tudja meg minden képviselő. Ezután Fetser János megkérdezte az illetékes bizottság nyilvánvalóan kompetens elnökét, hogy árulja már el, mi alapján osztották szét a közpénzt. Milyen szempontok vezérelték őket, és ugye nem (ááá, nem) politikai alapon mérlegeltek. Kár, hogy a kamera nem vette, ahogy Lövei Ferenc bizottsági elnök kétségbe esve Fejesné alpolgármesterre mutogat, hogy válaszoljon ő, ez is pontos látlelete lett volna a testületen belüli demokráciának. (A fideszes testületi többségen belüli „demokráciának” is!) Fejesné nehezen is tudta visszatartani a nevetését, amikor arról beszélt, hogy mennyire szakmai alapon döntöttek. (Láttuk Fejesné "szakmaiságát" ezen a téren korábban is.) Messze a legtöbb támogatást az a szervezet kapta, amelyik véletlenül éppen az ő választókerületében van. Ráadásul a listában első ránézésre is ordító az aránytalanság, ezt tette szóvá ismételt hozzászólásában Fetser János. Ekkor én is szót kértem, éppen azért, hogy ezt az aránytalanságot orvosoljam a módosító javaslatommal. A tavalyi évben is több olyan civil szervezetnek javasoltam a támogatását emelni, amik csak néhány tízezer forintot kaptak, de a kérésüknek most is csak a felét-harmadát akarták nekik odaítélni. Most arra tettem volna javaslatot, hogy attól a két alapítványtól, amelyik egymagában bőven több támogatást kap, mint az összes többi együtt, csípjünk le pár tízezer forintot, és pótoljuk ki azoknak az alapítványoknak a támogatását, amik iskolákhoz köthetők. Így mindenki közülük megkapná a kis pénzecskéjét, amit kért iskolai versenyekre, vetélkedőkre, kiállításokra stb.

 

SZERVEZET NEVE IGÉNY FEJESNÉ FÜVESI
Esélyegyenlőséget Biztosító Alapítvány az Orosháza-Rákóczitelepi Általános Iskola Tanulói Támogatására 1000000 800000 759000
Történelmi Gellértegyházáért Alapítvány 940000 600000 550000
Segítő Gondoskodás Alapítvány 1350000 300000 300000
"Gyermek mosoly" Orosháza Bölcsődéiért Alapítvány 1290000 250000 250000
Játékkoszorú Alapítvány az Óvodásokért 300000 250000 250000
Betesda Alapítvány Orosháza 80000 60000 60000
"Kincsünk A Gyermek" Alapítvány az Óvodásokért 55000 55000 55000
Református Templomunkért Alapítvány 200000 50000 50000
Czina Sándor Általános Iskola Tanulóiért Alapítvány 45000 30000 45000
Németh Imre Alapítvány 46000 30000 46000
Székács József Családsegítő Alapítvány 567000 30000 30000
Egy Más Jövőért Alapítvány 30000 30000 30000
Orosházi Ipartörténeti és Művészettörténeti Alapítvány 25000 25000 25000
A Működő Mezgéért Alapítvány 50000 25000 50000
Eötvös József Alapítvány 25000 20000 25000
Tehetséges Tanulókért Alapítvány 50000 20000 50000
Összesen 6053000 2575000 2575000

 

Elmondtam volna, hogy még így, ezzel a módosítással is aránytalan az egész, de még mindig jobb, mint az eredeti javaslat. Fölhívtam volna az orosháziak figyelmét arra, hogy egyébként a nagy pénzeket nem így osztják el a hozzájuk közelállóknak, hanem egyéb módokon a költségvetésben, egyedi támogatásokkal, átláthatatlanul. És talán én is szóvá tettem volna, hogy a város egyik legrégebbi, legpatinásabb civil szervezetének, a Székács József Családsegítő Alapítványnak méltatlanul keveset akarnak adni.

De nem tehettem, mert diktátor Dávid azt mondta, hogy „Fetser Jánosnak megadom a szót, aztán lezárom a vitát”. Ami ugye mindössze a szándékának a kifejezését jelenti, de nem a vita tényleges lezárását. Amikor a képviselőtársam befejezte,

diktátor Dávid elhűlve látta, hogy én is szót kértem.

Érdemes az arckifejezését nézni a videofilm ezen pillanatában, és azt mondta, hogy „lezártam a vitát”. Mire kibuggyant belőlem, hogy „na, ne vicceljen”, ez is belehallatszódott a mikrofonba.

Ami ezután következett, hű lenyomata annak, ami itt Orosházán folyik, minden téren. Egy alkalmatlan, bármiféle önálló gondolkodásra képtelen polgármester, aki azt hiszi, hogy akkor játssza jól a szerepet, akkor felel meg a kenyéradó gazdájának, ha ott tapossa az ellenzéki szocialistákat, ahol tudja.

Hiába kértem ügyrendben szót, hiába hivatkoztam az SZMSZ-re, és hiába mutattam fel, hogy ég a szókérést jelző lámpám, diktátor Dávid hajthatatlan maradt. Leleplezte viszont magát, mert amennyire nekem nem akart szót adni, mivel állítása szerint lezárta a vitát, azért Fejesné alpolgármesternek még szót adott. Most akkor le volt zárva vagy nem volt lezárva? Ennyit diktátor Dávid „demokráciafelfogásáról”.

Ezen nyilvánvaló és újabb, immár sokadszori jogszabálysértést látva, Fetser János azonnal bejelentette, hogy kivonulunk, tiltakozásul. Van az a pont, amikor ezzel az utolsó ellenzéki eszközzel is élni kell, hogy az orosházi közvélemény lássa: itt lábbal tiporják azt a kevés ellenzéki jogosítványt is, amit a fideszes testületi többség (még!) „nagylelkűen” meghagyott.

Természetesen ismét a Fidesz-kormány megyei hivatalához fordulok jogorvoslatért, bár egyre kevésbé hiszem, hogy ez ér is valamit. Dávid Zoltán láthatóan javíthatatlan diktátor. Megdolgozik a (párt)pénzéért.

Az Orosházi Média Kft. felvétele.


Az interneten utólag is elérhetővé tette: az MSZP.